A Heves története és néprajza című állandó kiállítás legkiemelkedőbb darabja az 1465-ben öntött bronzharang, mely a város középkori fényét reprezentálja. A törökök elől elásott harang mintegy négyszáz évig pihent a föld alatt, mire sértetlenül előkerült.

A kiállítás többi része Heves és környéke fő jellegzetességeinek bemutatására törekszik.  Megjelenik egy nemesi kúria bútorzata gyöngyház berakásos, intarziás asztallal és szekrénnyel, a hozzá tartozó nemesi életmód kellékeivel. Több mint száz kisnemes és középnemes élt a településen – a Dobóczkyak, a Radicsok, a Básthyak, a Remenyikek, stb. – akik kúriákat építettek. A megyén belül itt épült a legtöbb nemesi lakhely.

Helyi jellegzetességként jelennek meg a Hevesre és környékére jellemző, itt készült fonó és szövőeszközök, valamint a paraszti háztartás tárgy-együttesének kiemelkedő darabjai: a gazdagon faragott guzsalyok, mángorlók, a csobolyók és az itt készült cserépedények.

A tárlat másik része bemutatja a hevesi szőttes jellemző mintakincsét, valamint az országban is egyedülálló Hevesi Háziipari és Népművészeti Szövetkezet létrejöttének körülményeit és mestereik munkáját.

A mára elpusztult hevesi kastélyok, kúriák, nevezetes polgári lakóházak kőemlékeit, valamint a felszámolt római katolikus és református temetők 18-19. századi jellegzetes síremlékeit tárjuk a látogatók elé. A Kőtár bemutatása a Hősök téri főépületben kérhető.