A MÚZEUM ÉS KÖRNYEZETE
A Hevesre érkező vendég a város középkori városmagjában, műemléki környezetben találja a Hevesi Helytörténeti Gyűjteményt.
A klasszicista épület a 19. század első felében létesült a főtér közepén. Mintegy másfél évszázadig, 1984-ig igazgatási-hivatali célt szolgált, itt működött a Községháza. 2005-től muzeális gyűjtemények kaptak helyet falai között, ekkor nyílt meg a Helytörténeti Gyűjtemény és Kő Pál szobrászművész állandó kiállítása.
A GYŰJTEMÉNY MEGALAPÍTÓJA, HEGEDŰS BÉLA
Hegedűs Béla Balassagyarmaton született 1905. szeptember 5-én. Árva gyerekként, öt hónapos korában került Hevesre nevelőszülőkhöz, Járó Lőrincékhez. Mivel Járóék kosárfonással, fonott bútorok készítésével foglalkoztak, ő is kitanulta ezt a mesterséget. Kosárfonóként, majd kereskedőként dolgozott, de életének igazi értelmet a gyűjtőmunka adott.
Gyűjteménye 1969-ben került a látogatók elé, amikor a Hunyadi u. 2. sz. házban megnyílt a Múzeumi Kiállítóhely.
1981. február 16-án, 76 évesen hunyt el. Sírja a Felső-temetőben található.
Végrendeletében minden értékét a településre testálta: „hadd szolgálja a helybeliek múlt iránti vonzalmát és megbecsülését”.
A hagyaték 8400 db tárgyból áll, melyben a legnagyobb arányt a történeti és néprajzi gyűjtemény alkotja. Hagyatékára a sokféleség jellemző.
A történeti gyűjteményben jelentős az I. és II. világháború emlékanyaga, a tűzoltóság és a korabeli egyesületek relikviái és a helytörténeti fotók. Említésre méltó Blaha Lujza főkötője, aki Soldos Sándor feleségeként 1875 és 1879 között Hevesen és Tenken élt. Az írásos dokumentumok között a 19-20. századi közbirtokossági iratok a helytörténeti kutatások alapvető forrásainak számítanak.
A néprajzi tárgyak között jelentősek a parasztélet munkáinak eszközei. A háztartás tárgykészletének legszebb darabjai az évszámmal ellátott butellák és szilkék, faragott csobolyó és a guzsalyok.
Az iparművészeti tárgyak többsége a 19. század végi nagypolgári életmód emléke. Különlegesen szép darabok az angol, kínai és indiai fajansz- és porcelánedények, a zsolnai csészék, a parádi üvegkancsók. A bútorok közül a gyöngyház berakásos, intarziás szekrény és asztal, az ónémet szekrények, a XIX. századi szekreter és az „oroszlános szék”, a szecessziós kisszekrény, a pipatórium érdemel kiemelt figyelmet.
A képzőművészeti gyűjtemény több mint száz darab olajfestménnyel, színes nyomattal rendelkezik.
A régészeti leletek között fellelhetők a környék őskori, rézkori, bronzkori, vaskori emlékei (állatcsontok, kovakő, obszidián pengék, vaskarperec, stb.) de többségük honfoglalás utáni korokból való (Árpád-kori cseréptöredékek, kályhaszemek, pipák).Hegedűs Béla Heves bel-és külterületén 46 lelőhelyről gyűjtött jól meghatározható leleteket.
A kőgyűjtemény elsősorban földesúri kastélyokból való oszlopfőkből, homlokzatdíszekből áll.
A könyvgyűjteményben 700 db szakkönyv és több, kuriózumnak számító folyóirat található.
A GYŰJTEMÉNY 50 ÉVES TÖRTÉNETE (1969 – 2019)
A Hegedűs Béla gyűjteményét bemutató Múzeumi Kiállítóhely 1969. november 14-én nyílt meg a Hunyadi u. 2. sz. épületben. Itt egyetlen teremben rendezték meg a „Heves története” c. kiállítást, melyben az őskortól 1945-ig a település történeti és néprajzi emlékeit mutatták be. Az épület többi része a muzeális tárgyak raktáraként szolgált, valamint egy időszakban Hegedűs Béla lakása volt. A kiállítóhely a Heves Megyei Múzeumok Igazgatóságának új tagintézményeként kezdte meg működését.
1981. február 16-án elhunyt Hegedűs Béla. Hagyatékának felmérését 1982 májusában az egri Dobó István Vármúzeum munkatársai végezték el, tudományszakonként csoportosítva az addig rendszerezetlen gyűjteményt. A Heves Megyei Múzeumok Igazgatósága Vörös Dezsőt nevezte ki a kiállítóhely vezetőjének, aki megkezdte a gyűjtemény leltári nyilvántartásba vételét.
1984-ben, Heves várossá válásának évében új távlatok nyíltak a muzeális intézmény előtt. A város főterén álló Községháza épületét – mivel a községi hivatal új épületbe költözött – a város a megyei múzeumi szervezet fenntartásába adta át. Még ebben az évben több képzőművészeti tárlatot rendeztek. Az első időszaki kiállítások a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet termékeit, Janzer Frigyes, Szabó Tamás, Kő Pál, Péterfy Gizella, Platthy György, Veress Sándor László, Samu Géza alkotásait mutatták be.
A Hunyadi úti kiállítóhelyet 1987-ben be kellett zárni, mivel itt kezdte meg működését a Heves város fenntartásában lévő Sakkmúzeum. Hegedűs Béla gyűjteményét a régi Községháza épületébe költöztették, azonban az épület rossz műszaki állapota miatt nem volt lehetőség a múzeumi funkcióknak megfelelő működtetésre, ezért mielőbbi felújításáról kellett gondolkodni. 1988-ban a Heves Megyei Múzeumi Szervezet elkészíttette a helyreállítás terveit.
1989-ben a kiállítóhely vezetését, a gyűjtemény gondozását Gy. Gömöri Ilona néprajzos muzeológus vette át Vörös Dezsőtől.
1989 őszén megkezdődött a renoválás, melynek során megtörtént a külső falak szigetelése, a födém és a homlokzat felújítása. Az épület délkeleti sarka erősen meg volt süllyedve, itt földcserét hajtottak végre, új alapot és új falat készítettek. A gyűjteményt a volt Járásbíróság (ma Zeneiskola) épületébe kellett költöztetni. A korabeli állapotokat jelzi, hogy egy szamaras kocsira pakolva, csupán 2-3 ember önzetlen segítségére támaszkodva kellett a teljes költözést lebonyolítani. A következő években az anyagi források elapadása miatt és a tulajdonviszonyok tisztázatlansága miatt a renoválást felfüggesztették.
1993-ban újabb ideiglenes helyre, a régi főszolgabírói épületbe (Fő u. 10. sz.), az akkor elköltöző Zeneiskola helyére szállítottuk a gyűjteményt. Itt egy hosszú folyósóról nyíló négy teremben lehetett elhelyezni a tárgyakat, kiállítás céljára 3 terem állt rendelkezésre. A munkát nehezítette a folyamatos fűtés megoldatlansága (olajkályha) és az, hogy segítségként mindössze egy fő (takarító) állt rendelkezésre. A raktári rend kialakítása, a fa-és vastárgyak sürgős állagmegóvási teendőinek elvégzése és a teljes revízió után a Dobó István Vármúzeum közreműködésével új kiállítást rendeztünk. 1994 márciusában nyílt meg a „Válogatás a Hegedűs Béla – gyűjtemény anyagából” c. tárlat, három teremben bemutatva a hagyaték legszebb darabjait.
1996-ban a Heves Megyei Önkormányzat intézményi csere során a Községháza épületét visszaadta Heves városának. Két terem renoválása elkészült, így ott lehetőség nyílt időszaki tárlatok rendezésére. Emlékezetes kiállításaink a „Mindennapi kenyerünk” és a „Reformációi emlékkiállítás”. Ezen kívül a társintézmények épületében rendeztünk tematikus bemutatókat. (Pl. „Üdvözlet Hevesről…” c. képeslap- és fotókiállítás a Művelődési Központban)
2004-ben a több éven át húzódó felújítási munkálatok felgyorsultak. Heves Város Képviselő-testülete úgy döntött, hogy felújítja a Községháza épületét, működtetését átveszi a megye önkormányzatától, továbbá az épületben méltó helyet biztosítanak Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművész alkotásainak is. Megtörtént az épület egészének renoválása a leendő múzeumi funkciónak megfelelően. Ugyanebben az évben a város felújíttatta a Szerelem Alfréd u. 20. sz. alatti, mintegy 200 négyzetméteres épületet múzeumi raktár céljára.
Ugyanebben a évben a kőtár elhelyezésére új telephelyet kapott az intézmény. A főépület közelében, a Baross Gábor u. elején, az akkori Gyermekkönyvtár udvarán épült egy féltetős, ráccsal körülvett, zárt tároló- és bemutatóhely. A kőtár anyaga tartalmilag két elkülönülő részből áll. Az egyik a nemesi kúriák, középületek és lakóházak kőemlékei. Közülük igazi kuriózumok a Coburg-kastély oszlopdíszei, Bíró Lajos író házának kő ajtókerete, a betűjeles téglák, a régi Járásbíróság óriási címer-homlokzatdísze. A kőtár másik egysége az 1983-ban felszámolt temető 18-19. századi, helytörténeti szempontból jelentős síremlékei, köztük két 18. századi kőszarkofág.
2005. január 1-től Heves Megye Önkormányzata átadta a Kiállítóhely működtetését Heves Város Önkormányzatának.
A múzeum épülete 2005. március 14-én nyílt meg a látogatók előtt. A helytörténeti-néprajzi kiállítás egységeinek témacímei: Hegedűs Béla és hagyatéka, Nemesi kúriák, A paraszti háztartás tárgyai, Népművészeti örökségünk, 1848-49 hevesi résztvevői, Heves régi képeslapokon, Hevesi arcképcsarnok.
2005. május 1-én megnyílt a Kő Pál szobrászművész alkotásait bemutató állandó kiállítás is.
A felújított múzeumépület, az új állandó kiállítások, a célnak megfelelő raktárhelyiség kialakítása új lehetőségeket kínáltak a múzeumi munka csaknem minden területén. A gyűjteménygyarapítás terén jelentősen emelkedett a hevesi lakosok ajándékozása, akik helytörténeti és néprajzi tárgyakkal gazdagították a gyűjteményt. Múzeumpedagógiai program indult, kiteljesedtek az 1997 óta rendszeres Honismereti tábor lehetőségei. Új időszaki tárlatokat is rendezhettünk.
2007 áprilisában az intézmény fenntartását, működtetését újra a Heves Megyei Önkormányzat, ill. Heves Megyei Múzeumi Szervezet vette át. Ebben az évben az intézmény szakmai besorolása is megváltozott, az addigi kiállítóhely megnevezést a „gyűjtemény” besorolás váltotta fel, ettől kezdve neve Hevesi Helytörténeti Gyűjtemény.
2013-ban újra nagy szervezeti átalakulás következett az intézmény életében. A 2012. évi ún. „kulturális törvény” értelmében 2013. január 1-től a megyei múzeumi szervezetek tagintézményei a települési önkormányzatok fenntartásába kerültek. Így a Hevesi Helytörténeti Gyűjtemény Heves Város Önkormányzatának fenntartásába került.
Új szervezeti struktúra jött létre. Az átszervezés során a Hevesi Helytörténeti Gyűjtemény, Kő Pál szobrászművész állandó kiállítása és a Sakktörténeti Gyűjtemény együttesen a Hevesi Kulturális Központ részévé, tagintézményévé vált.
Napjainkra a gyűjtemény mintegy 18 ezer gyűjteményi egységből áll. A tárgyi anyagon kívül jelentős történeti adattár és fotótár dokumentálja Heves és a környező dél-hevesi települések múltját. Fontos helytörténeti és néprajzi tárgyakkal és dokumentumokkal gyarapodott a gyűjtemény az utóbbi évtizedekben, melyek közül kiemelendő Tompa Béláné, a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet alapítójának népművészeti tárgyai és könyvei, Bencsik József és Balogh Sándor helytörténeti fotó- és dokumentumtára, Kelemen Jenő helyi fazekasmester alkotásai, az átányi szőttesek és faragások, a hevesi egyháztörténeti textíliák, Guba Dezső 1956-os forradalmár dokumentumai, a hevesi iskolatörténetet reprezentáló relikviák. A legutóbbi évek eredményei közül kiemelkedő jelentőségű, hogy Heves Város Önkormányzatának támogatásával gyűjteményünkbe került Kertész Imre bádogosmester és Szedlák Ferenc sapkás- és szabóműhelyének teljes eszközanyaga.
Minden múzeum legfontosabb funkciója, hogy értékeit épségben őrizze meg és örökítse át az újabb és újabb generációkra. Ugyanakkor fontos feladata az, hogy átadja a benne felhalmozott ismeretanyagot. Ezeknek igyekszik a tagintézmény jelenleg is eleget tenni.
A főépületben található két állandó kiállítás (Heves helytörténete és néprajza, Kő Pál alkotásai) mellett rendszeresen nyílnak új időszaki kiállítások. Az utóbbi évek legsikeresebb időszaki kiállításai: Heves iparosai, Divatok és stílusok, Egyháztörténeti vizitáció, Múzeumi mustra, Hevesi bakák a második világháborúban, A Hevesi Kultur Mozgó, A Maczky család története, Arcok és történetek, Műtárgylesen, A hevesi nemes, A gömöri hímes tojás, Büszkeségpont – Heves 1956., A puszta múltja.. A táj és az ember.
A múzeumpedagógiai program keretében 11 féle múzeumi óra közül választhatnak a pedagógusok a meghirdetett helytörténeti-néprajzi-művelődéstörténeti tematikus órakínálatból. A program részét képezik a múzeum nyári honismereti és néprajzi táborai.
Az intézmény sokat köszönhet a Dobó István Vármúzeumnak, hiszen a kezdetektől, ötven éve biztos szakmai hátteret nyújt a Hevesen folyó múzeumi munkához, legyen az akár szakvélemény, akár restaurálás vagy kiállításrendezés. Sokat köszönhet Heves városának, a fenntartónak, hiszen 2004-2005-ben ugrásszerű előrelépést jelentett, új lehetőséget hozott munkájában az épületek megújítása. Őszinte köszönet illeti a hevesi embereket, akik a gyűjtemény gyarapításával, szükség esetén önkéntes munkával, segítséggel, odafigyeléssel jelzik, hogy számukra fontos saját múltjuk megőrzése.
Hegedűs Béla ezekkel a szavakkal hagyta gyűjteményét Heves városára: „hadd szolgálja az itt élők múlt iránti vonzalmát és megbecsülését”. Hagyatékát megőriztük és gyarapítottuk abban a reményben, hogy a gyűjtő szavai 50 év után is hatnak, örök érvényűek.
Heves, 2021.
Gy. Gömöri Ilona